Rendezvényünk fővédnöke: Kémenes Lóri atya szavai

Szeretett jó szentmiklósi Testvéreim!

Szent Miklós ünnepén hazalátogattam. Hazajönni nem mindennapi élmény. Mikor kérdezték, hogy hová megyek, mondtam: Szentmiklósra; mikor azt kérdik, hogy hová való vagyok, akkor válaszom: szentmiklósi. És ezzel így vagyunk szinte valamennyien, akik a nagyvilágban éleünk, több-kevesebb ideje elszakadva szülővárosunktól.

Belegondoltatok-e már abba, hogy amikor kimondjátok, hogy hova valók vagytok, akkor a szülővárosunk nevénél sokkal tovább mutat válaszotok? Azt mondja, hogy szentmiklósiak vagyunk…vagyis, olyanok, mint Szent Miklós, hozzá hasonlóak: szentmiklósiak!

Feladat ez a válasz mindannyiunknak, hogy ne csak szavainkban, válaszainkban, hanem mindennapi apró tettekből, csendekből, örömökből, fáradságból, könnyből átszőtt életünk hasonuljon ahhoz, akinek ünnepén ma hálát adunk Atyánknak azért, hogy e nagy szent nevét viselhetjük nevünkben! Igen, nevünkben, mert kitörölhetetlen szívünkből a szülőváros neve, mely évszázadok óta a myrai püspök közbenjáró védelme alatt áll.

Tamási Áron írta, hogy „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Ez természetesen így nem igaz. Hiszen mi mindannyian a küldetésünk teljesítéséért, a tehetségünk kibontakoztatásáért, a „kapott talentumaink” megsokasításáért vagyunk a világon. Viszont nagyon is igaza van Tamási Áronnak abban, hogy a beágyazódás, az otthonra találás nélkül nem teljesíthetjük be mindazt, amiért a világra jöttünk. Nekünk embertársaink szerető közösségébe és Isten szeretetébe kell beágyazódnunk, mert enélkül a kétszintű beágyazódás nélkül nincs, nem lehet életünk.

SZENT MIKLÓS úgy áll ma előttünk, mint:

–     Ajándékozó

–     Várakozó

–     Iránytű

AJÁNDÉKOZÓ: Az ajándék egy mindig ingyenes valóság: semmit nem kér cserébe, semmit nem vár el! Saját magát adja, végérvényesen, nem lesi, hogy a másik örül-e neki, nem a saját maga örömét keresi abban, hogy ajándékoz, hanem átadva, teljesen rábízza a másikra ajándékát! Nem üzletel az ajándékkal, nem lefizet, hanem önmagát adja át egy szimbólumban. Egészen addig elmegy, hogy kiközösítsék…csak azért, mert elherdálta a vagyont, mert elosztotta azt, amije van. Gondold meg: SOKKAL TÖBB MINDENED VAN, MINT AMIRE SZÜKSÉGED LENNE! Mért nem adsz? Miért hazudod azt magadnak, hogy nincs miből? Miért áltatod azzal magad, hogy attól félsz, ha odaadod, neked nem marad? Aki nem bőkezű azzal, amije van, az becsapja magát, ha azt hiszi, hogy tehetősebben adakozóbb lenne. Ha nem adunk a kevésből, a sokból sem fogunk adni. Ha meg állandóan méricskélünk, hogy kinek érdemes segíteni, akkor tán soha nem fogunk segíteni senkin. Szentmiklósi vagy? Szentmiklósi akarsz lenni? Ajándékozó ajándékká kell lenned!!!

VÁRAKOZÓ: Útépítő. Életet szolgálja, mindig az élet-utat építi. Útépítők: támasztják a lapátot, semmit sem tesznek. Nem igaz…csak lassan haladnak, mert először akadálymentesítenek, utána alapoznak, és csak utána húzzák rá azt a réteget, amin biztonságosan lehet közlekedni. Az útépítő soha nem a saját maga útját készíti. Szent Miklós megértette, hogy mit jelent: készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A várakozás soha nem a saját utam készítéséről szól!!! Az Úr útját készíti Szent Miklós, és tudja, hogy az ő útját a Mester készíti. A találkozási pont a MEGTÉRÉS! Ez a szentmiklósi útkészítés. Szentmiklósi vagy? Szentmiklósi akarsz lenni? Készítsd az utat!

IRÁNYTŰ: Nem csak utat készít, hanem utat is mutat. Eléd tárja a helyes irányt, ami bár sokszor ellentmond ösztönös útkeresésünknek, mégis a biztos cél felé vezet.

Egy nagymama mesélte, hogy felcseperedő unokája faggatta a templomba járásról: Isten mindenhol ott van? És Isten mindenütt ugyanaz? Igenlő nagymamai válasz után, a kislány kisvártatva közölte: ha Isten mindenütt jelen van, és mindenhol ugyanaz, akkor ő nem megy templomba, mert megtalálja Istent bárhol a nagyvilágban. De nem hagyta annyiban, továbbkérdezett: Nagymama, ha Isten mindenütt jelen van és mindenhol ugyanaz, akkor te miért jársz templomba? Mire a nagymama, aki lassan elkönyvelte pedagógiai csődjét, csak annyit mondott: tudod kislányom, az igaz, hogy Isten mindenütt jelen van és mindenütt ugyanaz, de a templomban én nem vagyok ugyanaz. Szent Miklós ezt az iránytűt tartja elénk, hogy ne legyünk ugyanazok! Szentmiklósi vagy? Szentmiklósi akarsz lenni? Lépj be Isten jóságának tárházába, és ne távozz onnan úgy, ahogyan oda beléptél…te ne legyél ugyanaz!

Szentmiklósinak lenni nehéz és mégis mindig lehetséges. Ez a következőket jelenti: a gyűlölet feltétel nélküli elutasítása, a kicsiny dolgokban meglelt öröm, a „névtelenség” gyakorlata, a látható-földi és a láthatatlan-földönkívüli jelenségek iránti egyforma figyelem, a tőlünk gyökeresen különböző emberi létformákkal szembeni nyitottság, általában: a létezés derűs gráciája és egyensúlyigénye. Ne érezzem korlátnak a Legnagyobbat, s egyszerre legyek szerve a legkisebb dolgoknak is. Valahogy azzal az egyszerű derűvel, amellyel Szent Miklós fejest mert ugrani Istenünk jóságának végtelen tengerébe.

Ezzel a bizalommal hívlak haza, hogy találkozzunk, és megerősödjünk abban, hogy SZENTMIKLÓSINAK LENNI JÓ!

Tür-Gyergyószentmiklós, 2012. márciusában

 

Kémenes Lóránt Zoltán (Lóripap)

 

 

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s